A kezdetek - Rudolph Töpffer

A képregény meghatározására már többen tettek kísérletet, és a legkülönbözőbb eredményekre jutottak. Vannak, akik szerint nem több, mint szórakoztató képsorozat az újságok hátsó oldalán, mások egyenesen a 9. művészetnek tartják. Eredetéről ugyanígy eltérnek a vélemények. Egyesek szerint egészen a barlangrajzokig vezethető vissza a képregények története, és az egyiptomi falrajzoktól kezdve a maják rajzain át a középkori kódexekben és faliszőnyegeken keresztül tágabb értelemben sok minden nevezhető képregénynek. A képregény modern médiumának születéséről érdemlegesen azonban csak a XIX. századtól beszélhetünk. Vannak, akik Rudolph Töpffer svájci grafikust tartják a modern képregény atyjának. Első rajzregényét, a Les Amours de Monsieur Vieux-Bois-t 1827-ben adta ki. Műveinek jelentőségét kortársa, és barátja, Goethe is felfedezte, aki a következőkéép vélekedett Töpffer műveiről:

"Ha a jövőben (Töpffer) kevésbé frivol témát választ, és kissé visszafogja magát, minden képzeletet felülmúló dolgokra lesz képes."

Töpffert tartják a képregényalbum feltalálójának, mert minden munkája hosszabb lélegzetvételű. Könnyed rajzaival a társadalmi szokásokat, a politikát, a tudósokat karikírozta. Kertész Sándor nem Töpffert tartja a modern képregény atyjának, mert bár alkotásaiban együtt szerepel a kép és a szöveg, mégsem kapcsolódnak össze, a képek és a szöveg külön-külön is értelmezhető, önálló kommunikációs csatorna.
Azt azonban el kell ismerni, hogy Töpffer felismerte „találmányának jelentőségét”, és az abban rejlő lehetőségeket:

"Mert attól eltekintve, hogy sokkal több ember tud látni, mint olvasni, a képirodalom különösen a gyerekekhez, a tömegekhez szól, a publikumnak ahhoz a részéhez, amelyet nagyon könnyű megrontani, és amelyet bizony kívánatos lenne fölemelni. A képirodalom kettős előnyével – sokkal tömörebb és világosabb, ha különben azonosak a feltételek."

Töpffer, aki egyben a képregény első elméletírója is volt, irodalmi műfajként tekintett találmányára, de maghatározásából kitűnik, hogy a képek és a szöveg összekapcsolása túlmutat az illusztrációkkal díszített irodalmi alkotásokon:

"A rajzok szöveg nélkül érthetetlenek lennének, a szöveg rajz nélkül nem jelentene semmit. Az egész egyfajta regényt alkot, amely már csak azért is eredeti, mert nem hasonlít semmilyen regényre" (1837).