Animáció és képregény - Winsor McCay

A képregény a XX. század elején a tömegkultúra meghatározó szereplőjévé vált. Népszerűségét nagyban köszönheti annak, hogy a technológia fejlődésének következtében a nyomtatás, és általa a sajtótermékek széles tömegekhez tudtak rendszeresen eljutni. Fontos megemlíteni, hogy a film születése is erre az időszakra tehető. E két médium kölcsönhatása már a bölcsőben elkezdődött, végig megfigyelhető a XX. század folyamán, sőt a mai napig tart. Az első jelentős alkotó ebből a korszakból az amerikai Winsor McCay, akinek alkotásai között egyaránt jelen vannak képregények és animációs filmek is. Legnépszerűbb sorozatából a Little Nemo in Slumberland-ből (Kis Némó Álomországban) egyaránt készültek képregények, és animációs filmek is.

McCay már nemcsak a képeket szerkeszti meg, hanem az egész oldalt. Különböző méretű és formájú paneleket alkalmazva teremt feszültséget a történetben. Másik sorozatában pedig, a Dream of the Rarebit Fiend-ben (Az ördögi sajtos pirítós álma) jó példákat lehet arra találni, hogy McCay milyen radikálisan eltért kortársaitól.

Képsorozatai úgy tűnnek, mintha kimerevített időpillanatok fázisképeiből állította volna össze őket. Korábban a képek az eseménysor egy-egy jelentős momentumát foglalták össze, míg McCay sokkal rugalmasabb időkezelést használt, képeivel az időt is megnyújtotta. Varró Attila, Térré vált idő c. tanulmánya szerint McCay képregény-sorozatai legalább annyira tekinthetők statikus animációs filmeknek, mint rajzfilmjei mozgó képregényeknek. Ezt a nagy hasonlóságot a két médium között annak tulajdonítja Varró, hogy McCay animációs filmjeit még a cell-animációs eljárás feltalálása előtt készítette (1913), azaz a mozgó alakokat még nem tudták szétválasztani a statikus háttértől, így a filmek kockánként kiszínezett teljes ábrákból álltak össze.