A médium kettős születése

A médium kettős születés-elméletét André Gaudreault és Philippe Marion médianarratológusok fejtették ki részletesen, Egy médium mindig kétszer születik (Un média naît toujours deux fois) című 2000-es tanulmányukban. Magyarul Maksa Gyula értekezéseiben lehet őket olvasni.
A két médianarrataológus Eliséo Verón médium-meghatározását fogadják el, mely szerint médiumnak tekinthetünk egy technológiát (kommunikációs technológiát – Maksa), valamint azoknak a társadalmi gyakorlatoknak az összességét, amelyek e technológia előállításához és elsajátításához szükségesek. Valamint további feltétele a médiumnak a nyilvános – de nem feltétlen ingyenes – hozzáférés biztosítása az üzenetekhez. Ennek alapján Gaudreault és Marion úgy vélik, hogy a médium helyét, identitását, elismertségét három szakaszon át találja meg: megjelenés, felbukkanás, eljövetel. Ezt a három szakaszt különíti el a két születés: az első, integratív születés (hasonlíthatnánk akár az emberi fogantatáshoz) és a második, a differenciáló születés (ez pedig a tényleges születéshez hasonló). Az első szakasz a kriptomédium, mint új technológia megjelenése (ekkor a médium egyedisége még elfojtott, rejtett). A második szakasz a protomédium felbukkanása ( a protomédium – mint diszpozitív – korábban létező műfajok segítője), gyakran önreflexivitás jellemzi, amely identifikációs szorongáson alapul. Az e két szakasszal leírható első születést spontán, akaratlan intermedialitás jellemzi. A kripto- illetve protomédium bevonódik a kulturálisan létrehozott médiareprezentációk és műfajok láncolatába. Noha a felbukkanás szakaszában már érzékelhető némi nyitás is az autonómia felé, a médium felfedi némely sajátosságát.
Megkezdődik az önállósulás a társadalmi gyakorlatok módosulása, a társadalmi-gazdasági változások révén. Amikor az identifikációs affirmáció és autonómia összeér egy intézményes elismertséggel és a teremlés gazdasági forrásainak döntő növekedésével, akkor mutatkozik meg a második születés és a harmadik fázis, a médium eljövetele. Ekkor is átjárja ugyan az intermedialitás a médiumot, de a médium saját potenciáljával interakcióban van, és kezelhetővé válik az intermedialitás, így összeegyeztethető lesz az identitás megerősítésével. Egy új kommunikációs technológia önmagában még csak kriptomédium. A technológia a hozzá kötődő társadalmi gyakorlatok fokozatos önállósulásával együtt hoz létre önálló médiumot. Maksa Gyula Marionék történeti vázlatát továbbgondolva úgy véli, hogy a későbbiekben is intermediális együtthatásban és transzmediatikus szétszóródásban alakul a képregény önazonossága: manapság különösen a filmes adaptációk, a számítógépes játékok képregény-idézetei és az internetes képregény olvasás sem hagyják érintetlenül a képregény médiumát.